Elég régen nem írtam ide neked. Egyrészt időm sem volt nagyon, másrészt az utóbbi napok eseményei miatt nem éreztem ehhez lelkierőt.

De most újjult erővel itt vagyok, és igyekszem neked átadni hogyan is telnek napjaink. Mai napunkat már elmeséltem neked, most már csend és nyugi van,alszanak a rosszcsontok.

Arról írnék, hogy talán különlétünk eddigi legnehezebb szakaszán vagyunk túl, melyet mégis sikeresen megoldottunk. Azt nagyon remélem, hogy többet nem kerülünk ilyen helyzetbe, egyikünknek sem jó. Tudd, hogy nem rosszat akarok neked, nagyon fontos vagy nekem, és a családunk is,amit szeretnék minnél előbb újra egybefogni. Amint már írtam neked szeretnék újra maguknak,gyerekeinknek egy otthont teremteni, ahova örömmel jársz haza,jól érzed magad, és ahol mindent megtalálsz amire szükséged van. Szeretnék olyan feleséged lenni akire büszke lehetsz.

Remélem benned sem maradtak rossz érzések. Úgy gondolom a legfontosabb dolgokban sikerült kompromisszumot kötnünk, és mától már olyan életünk lehet amire mindketten vágyunk. Ami csak jobb lesz ha végre újra együttélhetünk. Én hiszek benned, és hiszek abban, hogy nekünk sikerülni fog.

Sokszor puszilunk!