Folytatom, a hétvégén nem volt rá alkalom.

Hétfő van újra, repül az idő, lassan vége az első hónapnak a nyári szünetből.

Ma a gyerekek igazán elemükben vannak, reggel óta civakodnak. Fancsinak türelme nincsen, Punorika meg irigykedik, meg visítozik. Nem akarnak igazából kiegyezni. Puncorika ma még aludni sem akart, szerintem estére kidől mint a zsák. Ha meg már most altatom el,akkor késő estig itt dorbézol nekem.

Fancsika délelőtt volt kint kicsit játszani, Puncorika pedig mesézett. Ebédre egyik sem evett sokat. Aztán elkezdtek nekem segíteni, nagyon aranyosak, csak hát egy-két baki becsúszott. Először Puncorika akart elmosogatni, mert látta Fancsika sepreget, biztosan ő is segíteni akart. Hát nagy segítségében  a konyha úszott a vízben. Persze ez már mindazok után, hogy rendetraktam. Aztán Fancsika akart segíteni elmosogatni, amikor is sikerült összetörnie egy kávéscsészét. Most már lassan vennem kell a Mamának egy kávéskészletet, mert  múltkor Puncori vágott földhöz belőle egyett.

Remélem a délutánunk nyugisabban telik majd. Bár kétlem, mert Puncorika egyre fáradtabb lesz.

Sajnos Fancsikának a tábor sem jött össze, ma már mehetett volna, de az Apja azóta sem jelentkezett. Ezért lenne jó, ha júliusra össze tudnánk hozni egy kis családi kikapcsolódást. Mi is kiszabadulhatnánk nnen egy kicsit, a gyerekeknek is jót tenne. Meg legalább magunkba lehetnénk, mikor te is itt vagy, nyugodtabban lehetnénk.

Nagyon hiányzol már nekünk, láthatod Puncorika is hogyan vágyódik utánad. Már nagyon várom, hogy újra találkozhassunk.

Sokszor puszilunk!