Nemrégen értünk haza, szerencsére még az idő is jobbra fordult.

Délután még azt se tudtam, hogy hogyan fogunk elmenni,mert Puncorinak hőemelkedése volt (37.3). Próbáltam elaltatni, de aztán feléledt, így elkezdtünk készülődni. Fancsi ahogy odaérünk a suliba, már le is lépett tőlem,ment az osztálytársaihoz. Így Puncorikával egyedül leültünk egy padra, és arra gondoltam, olyan egyedül vagyok, hiányzol mellőlem. Aztán odajöttek a másik Fanni anyukája, és a Dávid anyukája velük beszélgettünk.

Szép kis ünnepség volt, és elkezdték osztani megint a könyvjutalmakat a kiváló tanulóknak. Azt hittem idén Fancsika nem kap, de nagyon kellemes meglepetés ért, mert újra kiválló tanuló lett. Nagyon büszke voltam rá, és ő is nagyon örült. Puncorika nagyon szégyenlős, félős volt, egyfolytában hozzám bújt.

Aztán felmentünk az osztályterembe, és elkezdte a tanárnéni kiosztani a bizonyítványokat. Közben Puncorit ki kellett vinnem pisiltetni, és a suliba a nagyvécébe szépen pisilt. Visszamentünk, ekkor a gyerekek Erika tanítónénitől kaptak még ajándékot, mindenki egy névre szóló bögrét. Aztán elbúcsúztattuk a tanítónénit. Nagyon rossz volt, szegény nagyon sírt annyira megszerette az osztályt, de sírtak a szülők és sírtak a gyerekek is. Nagyon sajnálom én is ezt a tanítónénit,mert aranyos,kedves és segítőkész volt mindig.

Hazaindultunk,éppen jött egy busz. Puncorika bebóbiskolt a buszon, így mire hazaértünk nyűgös lett, mert megébredt. Ezért gyorsan megfürdettem őket, és csináltam neki kakaót. Most nézi a mesét, Fancsi pedig olvasgat.

Nagyon hiányzol, olyan jó lenne ha mellettem lennél, és mindezeket meg tudnám veled osztani. Várjuk a videóbeszélgetést legalább akkor láthatunk.

Sokszor puszilunk!