Nemrég aludt el Puncorika, hát nagyon kitett magáért ma délután.

Mikor felszálltál a buszra nagyon sírt utánad, menni akart,alig bírtam a kocsiba betenni, a szivem szakadt meg érte, vele zokogtam. Aztán nagy nehezen megnyugodott,és elindultunk haza. Fancsika nagyon aranyos volt,sokat beszélgetett velem, veled is beszéltem, és megnyugodtam. Olyat mondtál ma nekem, amit nagyon régóta titkon szerettem volna hallani, és most saját magadtól mondtad, amitől nagyon boldog vagyok. 

Itthon elvégeztem a házimunkát, a lányok elvoltak, azt nem mondom nyugodtan, de azért megvoltak. Nekik is nagyon melegük volt,és nyűgösek voltak. Puncori egész délután keresett. Aztán időbe lefürdettem őket, én is megfürödtem, mert volt ma F1,nézni akartam. Persze sokat nem nagyon láttam belőle,mert a gyerkőcök akkor voltak a legjobban elemükben. Végül nagy nehezen sikerült Puncorinak elaludni. Nagyon rossz volt megint nélküled fürdetni, és megéreztem azt is, hogy most nem oszlanak meg a feladatok. Igaz még ha apró a segítség azért mégis sokat jelent. Mikor leraktad a telefont PPuncorika megint sírt, és keresett, aztán elaludt, vagyis inkább beájult.

Fancsikám még ébren van, nem nagyon tud a melegtől aludni, de már nagyon álmos. Neki is még két nap van a suliból. 

Borzasztóan hiányzol, nagyon boldog voltam ebbe a pár napban. Az egyik szemem sír, mert nem vagy itt, a másik nevet,mert érzem egy sokkal szebb jövő vár minket!

Nagyon szeretünk, és sokszor puszilunk!

(jó lett volna egy olyan kép amin mind a négyen rajta vagyunk,vagyis öten)