Nemrég értem haza. Puncorika ma sem viselte jobban. Azt mondja anya ahogy elmentem már fel is ébredt, és csak olyan 3 óra felé hagyta abba a sírást. Én kb. 1/4 4 felé értem haza.  Pedig jó lenne ha megszokná, mert még 2 hétig muszály mennem.

Enni jól evett, azzal nem volt gond. Most jól elvan hol mesét néz, hol pedig játszik. 

Már én is megebédeltem, megkávéztam. Eléggé elfáradtam ,de legalább haladtam is. Most várom, hogy bejelentkezz, és megint láthassalak, hallhassalak.

Remélem megnyugodtál. Tudd, hogy nekem csak te kellesz, rád van szükségem ,és téged szeretlek.

"Úgy szeretném elmondani, hogy szeretIek téged, mindig eszemben vagy, bárhová nézek. Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni, s elmondani, nélküled nem érdemes élni.!