Sajnos újra folytatnom kell a blogot. Péntek reggeltől nem írtam, hiszen végre együtt tölthettük ezt a pár napot. De sajnos az idő nagyon gyorsan elrepült, és te már ha minden igaz otthon vagy.
Nagyon szép volt ez a hétvége, és olyan jól éreztem magam,meg a gyerekek is. Láttam rajtad, hogy te is,és ez külön öröm volt. Próbáltam neked megmutatni mi az amiben megvátoztam, és ilyen is maradok. Ami téged illet te is rengeteget változtál, igyekeztél nagyon sokmindenben segíteni nekem, figyelmes, kedves és gyengéd voltál. Megmuattad amit elmondtál nekem, hogy valóban változtál. Szinte tényleg olyan volt mintha csak messze dolgzoznál, mert mikor itt voltál,hamar belerázódtunk a családi életbe.
Most borzasztóan hiányzol, nagyon rossz nélküled, és már most alig várom, hogy újra együtt legyünk. Nagyon jólesett ahogyan viselkedtél, nem bántam meg a bizalmam,és az csak erősödik. Ugyanúgy erősödik az önbecsülésem is, és jól érzem magam a bőrömben, érezteted velem, hogy nő vagyok.Köszönöm neked ezt a csodás hétvégét.
Remélem mihamarabb újra együtt élhetünk!
Nagyon szeretlek, és sokszor csókollak!