Kedves Apa!

Hát eljött ez a nap is,amit annyira nem vártunk,nélküled ébredtünk. De az ébredésünk kellemes volt,hiszen Te adtad nekünk az ébresztőt. Váltottunk pár szót, és mivel Te is álmos voltál,elköszöntünk. Fancsi elkezdett készülődni,mert neki ma van az osztálykirándulása amit annyira várt. Puncorika még húzza a lóbőrt. Nem is baj,mert biztos megijedhetett, ahogyan én is mikor hajnali 5-kor arra ébredtem,hogy legurult a lábamnál az ágyról. Nem tudom hogyan csinálta,de gyorsan felkaptam,és visszaludtunk. 

Aztán mikor bekapcsoltam a gépet, hogy Fancsinak megnézzük a buszt,újabb kellemes meglepetés ért:egy nagyon szép képeslap tőled.Mindjárt  jobban indult a napom,most a meghatottságtól nyeltem vissza könnyeim.

Fancsika szépen elkészült,és Puncorika is felébredt. Nem fogod kitalálni mi volt az első szava?:-) Tejci!!!Már el volt neki készítve,úgyhogy még ki se nyitotta szinte a szemét már nyelte is befelé.:-) Aztán pelusszervíz következett átöltözéssel együtt,mert ezek a jó minőségű pelenkák áteresztenek. Fancsival még elbohóckodtak,majd felfedezte Puncori a táskádat, és minjárt mondta is :Apa,Apa!Fancsival egymásra néztünk,és megint nem tudtam megszólalni,mert hát hogyan is magyarázhatnám el mi történik.Alig bírtam a könnyeim megint visszatartani,és csak annyit mondtam neki, hogy igen Apájé.

Aztán Fancsika elindult, Puncorika pedig elkezdte szokásos reggeli dorbézolását. Hát így telt a reggelünk. Még jelentkezem a nap folyamán.

Vigyázz magadra Apa,sokat gondolunk Rád, és nagyon hiányzol nekünk!

Puszilunk: Puncori, Fancsi, Anya